Scrap barátnők

Még november végén Bea barátnőmékhez megbeszéltünk négyen egy első közös scrapbookozást. Heteken keresztül terveztük, készültünk rá, mindannyian alig vártuk, hogy kicsit kiszakadhassunk az anya és a feleség szerepből, és kötetlen, alkotós, csevegős délutánt tudjunk együtt tölteni.
A terv az volt, hogy mindenki viszi a DD albumot (December Daily) amit készít, és a sok sok scrap cuccát, és azt fogjuk alakítgatni, valamint kipróbáljuk egymás kütyüjeit. :)
Az egészből az lett, hogy a kb. 5 óra sitty-sutty elrepült, és kb semmit nem alkottunk, csak csevegtünk, és próbálgattuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, mintha valami kincsesbányába szabadultunk volna be :) (hozzáteszem Beának annyi scrap cucca, van, hogy boltot nyithatna lassan :D )
Én, aki életemben akkor kerültem először sizzix gép közelébe, nem tudtam leállni a tekeréssel :D Így utólag kicsit vicces visszagondolni rá :D :D Tekertem, tekertem, és tartalékoltam a jobbnál jobb mintákat, hogy majd legyen miből alkotni itthon.
Aztán amikor már majdnem vége felé jártunk a szabadidőnknek, akkor Piroskának beugrott, hogy Hoppá!!! FOTÓ!!! majdnem lemaradt a közös fotó. Így készült egy selfie négyünkről.
Amikor megkaptam a képet, akkor egyből arra gondoltam, hogy ebből készítek egy jó kis oldalt, és javasoltam Annának, Piroskának, és Beának is, hogy ők is készítsenek, és a végén lesz egy fényképről négy különböző alkotás. (Remélem Ti is elkészítitek Lányok! Akkor egy egy képet ide is feltennék róla, csak, hogy egymás mellett legyenek.)
Mivel a kép alapból elég sárgás lett a fényviszonyok miatt, és nem tudtam rendes színbe hozni, így fekete fehérben hívattam elő.
Az előhívatást követően láttam meg Kroki felhívását, a sárga-fehér-fekete pályázatra, és egyből arra gondoltam, hogy na akkor ez a kép pont jó lesz erre. Két legyet üthetek egy csapásra :D
De sajnos a zárt csoportba, ahová fel kellett tölteni az elkészült alkotást, második jelentkezésemre sem nyertem bebocsátást (?) így csak ide töltöm fel.

A sárga alapkartonra fekete tintapárnával stencileztem a hatszög mintát, majd a jobb felső sarokba gessoval és stencillel került fel a "nyíl" minta. Ugyanez a bal alsó sarokba is, csak oda nem gessot, hanem struktúrapasztát használtam, mert a gesso túl laposnak bizonyult, nagyon beleolvadt a síkba.
A fehér stencilezés száradását követően a sarkokban kicsit arany tintapárnával pamacsolgattam.

A fotónegatívot még Belső Olga vágta nekem egyszer, a betűket pedig Beánál vagdostam azon a bizonyos mániákusan tekerős alkalmon :) Illetve a fénykép alatti bordűrt is.
A pillangókkal kicsit szerettem volna nőiesíteni az oldalt, a virág pedig úgy került oda, hogy egy pillangó elrontott lenyomatát valamivel el kellett takarnom :)
A virágot kreppapírból, csillámporból, félgyöngyökből készítettem.

"CsillámPónira" fel!

????

igen, igen Csillám Póni :)

Szóval ennek több szálon futó története is van.

Első körben a Scrapbookosok facebook oldalról jön a Csillám Póni szóhasználat. Mármint tudjuk jól, ahol sok nő összegyűlik, elkerülhetetlen a vita, az összetűzés. Így volt ez ott is. Ezeknek a szóváltásoknak a lezárásaként, többször előkerült a nyugiiiii kifejezés, és hogy legyünk inkább CsillámPónik. Mert, hogy azok milyen kis cukik, és rózsaszínek, és....

Innen jött, hogy valaki felvetette, hogy legyen Csillám Póni kategóriában egy pályázat. 

A második CsillámPónis szál a fiamtól ered. Miszerint: "Anya, én oroszlán leszek a farsangon, te pedig legyél csillám póni, és az oroszlán megijeszti a pónit, aki elszalad" 

Végül Ő dínó lett, én pedig pályáztam a Csillám Pónis scrap pályázatra.

A Scrapbookosok oldalra valaki feltette ezt a képet, amit mikor megmutattam a férjemnek, egyből rávágta, hogy ez tök jó, és kellene készíteni Adélnak egy ilyen body-t.

A body nem készült el, viszont  állandóan ezen pörgött az agyam, hogy hogyan lehetne scrap oldalba önteni az elgondolást, és megszületett az elképzelés, miszerint készítek egy rózsaszín csillámos vászon képet, Adél ordítós fényképével, és a fenti felirattal ("Nyugodj meg, és csak legyél Csillám Póni")

A többi már jött magától.

És elkészült életem első vászonképe, amin kipróbálhattam a nemrég vásárolt Gelatost, az aznap vásárolt Gessot, csillámport, és stencilt is :) Mindezt első ízben. Szóval egy elég próba szerencse oldalnak indult.

(tartalékban azért még volt 2-3 vásznam, ha nem jönne elsőre össze a technika)

És most jöjjön a teljes oldal:

A vásznat lealapoztam Pentartos Alapozó pasztával (Gesso), majd száradást követően besatíroztam az egész oldalt a legvilágosabb Gelatossal, ami a készletben található, majd nedves törlővel nedvesített ujjal elsatíroztam azt.

A gessoval stencileztem, és az egészet beszórtam a rózsaszín csillámporral. Száradást követően keményebb sörtéjű ecsettel sepertem le a fölösleges csillámport. Mondanom se kell, az egész lakás csillámporos volt ezután, pedig próbáltam nagyon vigyázni.

Ezután jött az oldal elrendezése,forgatása, hogy mi, hova kerüljön.

És néhány részlet közelebbről:

Adél fotója konkrétan az oldal miatt készült, így próbáltam elkapni egy ordítós pillanatában (ami mostanság nem túl bonyolult).

A virágot krepp papír csíkból készítettem. Fehér csillámporral díszítettem a szirmok szélét, még feltekerés előtt, illetve a közepére félgyögyök kerültek különböző méretben. Az egész virágot ráragasztottam egy függöny anyagból kivágott csipke darabra.

A póni elkészítése már kicsit macerásabb volt. Mivel itthon nincs nyomtatónk, kértem a férjemet, hogy nyomtassa már ki a cégnél. Amit persze elfelejtett 3 napon keresztül rendszeresen, majd 1 hét szabira itthon maradt. Így amikor elszaladtam képet előhívatni, gondoltam ezt is kinyomtattatom valahol. Hazafelé jutott eszembe, hogy természetesen én is elfelejtettem :(

Így maradt az egyszer már alkalmazott nem épp képernyőkímélő technika, miszerint a monitorra helyezett vékonyabb papírra rajzoltam át ceruzával a pónit, majd alkoholos filctollal megerősítettem, ráragasztottam egy vastagabb papírra, amit végül körbevágtam.

Ezután már az egyszerűbb része következett, a színezés.

Mivel csak 1 db rózsaszín színes ceruzát találtam itthon, így ki kellett találjak valami más megoldást is a póni színezésre. Ekkor került elő ismételten a Gelatos.

Sütőpapírra firkálgattam vele, vízzel kicsit lespricceltem, és ecsettel felkentem a pónira, különböző árnyalatokat kikeverve a 4 színből.

Végül kis glossy, és csillámpor változtatta nevéhez hűvé a pónit, és lett belőle Csillám Póni.

Majd szivacsos kétoldalú ragasztókockákkal ragasztottam fel, így kicsit kiválik a síkból.

Köré került egy szép cirádás NCSD keret.