Párizs

Ezúttal egy ősrégi fotónkat vettem elő, még Párizsba készült a nászutunkon 2008-ban. Egy korábbi projekthez lett előhívatva ez a kép, de nem készült végül belőle semmi.

Mivel itthon ülős anyuka lettem ismételten, picurkám mellett van lehetőségem elég sokszor YouTube videókat nézegetni, amiben különböző technikákat próbálnak ki, vagy oldalakat hoznak össze.

Az egyik ilyen videó kapcsán merült fel az oldalkészítés gondolata. (feszített vászonra) Valamilyen szinten lifteltem az oldalt, de közel se lett olyan, mint Gabrielle Pollacco oldala. Na de hát ő egy profi, én meg tőle (is) tanulok, úgyhogy még szép, hogy nem sikerült elsőre profi módon liftelni. Nem is vártam, hogy tudom a szintet produkálni, de azért azt hittem könnyebben össze fogom tudni rakni az oldalt.

Tévedtem!

Még húsvét előtt készítettem el egyik nap, és másnap még alakítgattam, mert valami nem stimmelt rajta. Ezt követően elutaztunk egy hétre, és csak a telefonomban nézegettem a fotót az "elkészült" oldalról, hogy mit lehetne vele kezdeni. Majd hazajöttünk, és vasárnap óta jártamban-keltemben mindig rápillantok a nappaliba kitett oldalra, és folyamatosan alakítgatok rajta, festek kicsit, letörlöm (még jó, hogy lejött az a tinta, amivel festettem..habár ezt előre nem tudtam) nézegetem, ismét festek...

Szóval nem is tudom...

Talán most ez egy elég kiegyezős állapot, így felteszem véleményezésre. Szerintetek mit kellene alakítani rajta? Vagy most már így egyensúlyba kerültek a dolgok rajta? Hozzáteszem eddig ez a legjobb állapot, de lehet már csak az én szemem békül ki az előzőek láttán vele.

Szóval kérlek bombázzatok a kritikákkal, hogy tanulhassak a hibámból. (bírom az tanító szándékú kritikákat, ne kíméljetek :D )

Ím a teljes oldal: (fotózásból nem vagyok profi, így a színekkel hadilábon állok a fotó minőségét illetően, így felteszek két képet is a teljes oldalról, hogy lehessen látni jobban)

És jöjjenek a részletek:

Végleges változat végül ez lett:

Köszönöm a terelgetést Editnek :)

Póni futam 1. hely!

Gondolom láttátok pár hete a Pónifutamos vászonképemet, (hogy mi a története, ott olvashatjátok, ide nem írnám le ismételten)

Éééés, képzeljétek, 1. helyezést értem el vele :) Ez a legelső scrap alkotásom, amivel nyertem! 

A nyereményt Tasnády Ágnes ajánlotta fel, az ő keze munkáját dicséri a végeredmény :)

Ezúton is nagyon köszönöm neki a csodás ajándékot, és a fáradozását.

Íme a nyereményem:

Sizzix, azaz egy régóta dédelgetett álom :)

Mióta elkezdtem a scrapbookkal foglalkozni, kb azóta nézegetem ezt a gépezetet. De igazából ősszel szerettem bele, amikor Bea barátnőmnél ki is tudtam próbálni. Akkor dőlt el véglegesen, hogy én is szeretnék egyet. Habár nem olcsó, de valahogy összegyűjtöm a rávalót :)
Így novemberben elkezdtem gyűjtögetni, és hála a sok kedves vevőnek (akik megvették az ide oda feltöltögetett, nem használt dolgainkat, amiktől meg akartam szabadulni), és hála az én kedves Scrap barátnőimnek (akik a kislányunk születése alkalmából megleptek egy Pippis ajándékutalvánnyal) sikerült megvennem ezt a csodamasinát :)
Tegnap hozta a postás, és mondhatom, úgy dobogott a szívem a bontogatás során, mintha valami igazán izgalmas dolog előtt állnék. Tudjátok, úgy igazán.
De hát nekem ez is izgalmas volt :)
Szóval mostantól Sizzix tulajdonos lettem, és ez most nagy boldogsággal tölt el, így gondoltam megosztom itt is.

Természetesen nem hagyhattam ki a közös fotót :D

Minion, avagy gyermekelme szüleménye

Úgy történt, hogy a fiam egyetlen vágya, és kérése a Mikulástól egy óriási Kinder tojás volt, és hát hogy is ne teljesíthetné a Mikulás ezt az "óriási" kérést. 

Ennek eredményeképpen lett egy óriási műanyag tojásunk, amit persze tilos volt kidobni, mint a sok sok hasonló kincset.

Egyik nap odajött hozzám pár dekorkaviccsal, és a tojással, hogy "nézd anya, figura!" Először nem értettem mit akar mondani ezzel, de amikor elkezdte összeilleszteni, rájöttem, hogy a Happy klippben látott miniont rakná össze. (ez az ő zenéje, mindig azt mondja)

Így történt, hogy gyorsan előkaptam a fekete alkoholos filctollamat, a 3D-s ragasztókockáimat, és elkészítettük a minion figurát. Közben folyamatosan adta az ötletet, hogy mit, hova tegyünk. Nem is gondoltam, hogy lesz keze lába, csak a testét akartam elkészíteni a szemével, de Balázs a kezét-lábát is kiagyalta, hogy legyen.

Végülis nagyon egyszerűen, gyorsan összeraktuk, és pár napig ez volt a beszélgetőtársa egész nap. (valaki a "figurával" volt, annak a magyar hangjaként beszélgetett Balázzsal. Hihetetlen mi mindent elmondott a kis minionnak, amit mi nem tudtunk kihúzni belőle az oviról)

Scrap barátnők

Még november végén Bea barátnőmékhez megbeszéltünk négyen egy első közös scrapbookozást. Heteken keresztül terveztük, készültünk rá, mindannyian alig vártuk, hogy kicsit kiszakadhassunk az anya és a feleség szerepből, és kötetlen, alkotós, csevegős délutánt tudjunk együtt tölteni.
A terv az volt, hogy mindenki viszi a DD albumot (December Daily) amit készít, és a sok sok scrap cuccát, és azt fogjuk alakítgatni, valamint kipróbáljuk egymás kütyüjeit. :)
Az egészből az lett, hogy a kb. 5 óra sitty-sutty elrepült, és kb semmit nem alkottunk, csak csevegtünk, és próbálgattuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, mintha valami kincsesbányába szabadultunk volna be :) (hozzáteszem Beának annyi scrap cucca, van, hogy boltot nyithatna lassan :D )
Én, aki életemben akkor kerültem először sizzix gép közelébe, nem tudtam leállni a tekeréssel :D Így utólag kicsit vicces visszagondolni rá :D :D Tekertem, tekertem, és tartalékoltam a jobbnál jobb mintákat, hogy majd legyen miből alkotni itthon.
Aztán amikor már majdnem vége felé jártunk a szabadidőnknek, akkor Piroskának beugrott, hogy Hoppá!!! FOTÓ!!! majdnem lemaradt a közös fotó. Így készült egy selfie négyünkről.
Amikor megkaptam a képet, akkor egyből arra gondoltam, hogy ebből készítek egy jó kis oldalt, és javasoltam Annának, Piroskának, és Beának is, hogy ők is készítsenek, és a végén lesz egy fényképről négy különböző alkotás. (Remélem Ti is elkészítitek Lányok! Akkor egy egy képet ide is feltennék róla, csak, hogy egymás mellett legyenek.)
Mivel a kép alapból elég sárgás lett a fényviszonyok miatt, és nem tudtam rendes színbe hozni, így fekete fehérben hívattam elő.
Az előhívatást követően láttam meg Kroki felhívását, a sárga-fehér-fekete pályázatra, és egyből arra gondoltam, hogy na akkor ez a kép pont jó lesz erre. Két legyet üthetek egy csapásra :D
De sajnos a zárt csoportba, ahová fel kellett tölteni az elkészült alkotást, második jelentkezésemre sem nyertem bebocsátást (?) így csak ide töltöm fel.

A sárga alapkartonra fekete tintapárnával stencileztem a hatszög mintát, majd a jobb felső sarokba gessoval és stencillel került fel a "nyíl" minta. Ugyanez a bal alsó sarokba is, csak oda nem gessot, hanem struktúrapasztát használtam, mert a gesso túl laposnak bizonyult, nagyon beleolvadt a síkba.
A fehér stencilezés száradását követően a sarkokban kicsit arany tintapárnával pamacsolgattam.

A fotónegatívot még Belső Olga vágta nekem egyszer, a betűket pedig Beánál vagdostam azon a bizonyos mániákusan tekerős alkalmon :) Illetve a fénykép alatti bordűrt is.
A pillangókkal kicsit szerettem volna nőiesíteni az oldalt, a virág pedig úgy került oda, hogy egy pillangó elrontott lenyomatát valamivel el kellett takarnom :)
A virágot kreppapírból, csillámporból, félgyöngyökből készítettem.

"CsillámPónira" fel!

????

igen, igen Csillám Póni :)

Szóval ennek több szálon futó története is van.

Első körben a Scrapbookosok facebook oldalról jön a Csillám Póni szóhasználat. Mármint tudjuk jól, ahol sok nő összegyűlik, elkerülhetetlen a vita, az összetűzés. Így volt ez ott is. Ezeknek a szóváltásoknak a lezárásaként, többször előkerült a nyugiiiii kifejezés, és hogy legyünk inkább CsillámPónik. Mert, hogy azok milyen kis cukik, és rózsaszínek, és....

Innen jött, hogy valaki felvetette, hogy legyen Csillám Póni kategóriában egy pályázat. 

A második CsillámPónis szál a fiamtól ered. Miszerint: "Anya, én oroszlán leszek a farsangon, te pedig legyél csillám póni, és az oroszlán megijeszti a pónit, aki elszalad" 

Végül Ő dínó lett, én pedig pályáztam a Csillám Pónis scrap pályázatra.

A Scrapbookosok oldalra valaki feltette ezt a képet, amit mikor megmutattam a férjemnek, egyből rávágta, hogy ez tök jó, és kellene készíteni Adélnak egy ilyen body-t.

A body nem készült el, viszont  állandóan ezen pörgött az agyam, hogy hogyan lehetne scrap oldalba önteni az elgondolást, és megszületett az elképzelés, miszerint készítek egy rózsaszín csillámos vászon képet, Adél ordítós fényképével, és a fenti felirattal ("Nyugodj meg, és csak legyél Csillám Póni")

A többi már jött magától.

És elkészült életem első vászonképe, amin kipróbálhattam a nemrég vásárolt Gelatost, az aznap vásárolt Gessot, csillámport, és stencilt is :) Mindezt első ízben. Szóval egy elég próba szerencse oldalnak indult.

(tartalékban azért még volt 2-3 vásznam, ha nem jönne elsőre össze a technika)

És most jöjjön a teljes oldal:

A vásznat lealapoztam Pentartos Alapozó pasztával (Gesso), majd száradást követően besatíroztam az egész oldalt a legvilágosabb Gelatossal, ami a készletben található, majd nedves törlővel nedvesített ujjal elsatíroztam azt.

A gessoval stencileztem, és az egészet beszórtam a rózsaszín csillámporral. Száradást követően keményebb sörtéjű ecsettel sepertem le a fölösleges csillámport. Mondanom se kell, az egész lakás csillámporos volt ezután, pedig próbáltam nagyon vigyázni.

Ezután jött az oldal elrendezése,forgatása, hogy mi, hova kerüljön.

És néhány részlet közelebbről:

Adél fotója konkrétan az oldal miatt készült, így próbáltam elkapni egy ordítós pillanatában (ami mostanság nem túl bonyolult).

A virágot krepp papír csíkból készítettem. Fehér csillámporral díszítettem a szirmok szélét, még feltekerés előtt, illetve a közepére félgyögyök kerültek különböző méretben. Az egész virágot ráragasztottam egy függöny anyagból kivágott csipke darabra.

A póni elkészítése már kicsit macerásabb volt. Mivel itthon nincs nyomtatónk, kértem a férjemet, hogy nyomtassa már ki a cégnél. Amit persze elfelejtett 3 napon keresztül rendszeresen, majd 1 hét szabira itthon maradt. Így amikor elszaladtam képet előhívatni, gondoltam ezt is kinyomtattatom valahol. Hazafelé jutott eszembe, hogy természetesen én is elfelejtettem :(

Így maradt az egyszer már alkalmazott nem épp képernyőkímélő technika, miszerint a monitorra helyezett vékonyabb papírra rajzoltam át ceruzával a pónit, majd alkoholos filctollal megerősítettem, ráragasztottam egy vastagabb papírra, amit végül körbevágtam.

Ezután már az egyszerűbb része következett, a színezés.

Mivel csak 1 db rózsaszín színes ceruzát találtam itthon, így ki kellett találjak valami más megoldást is a póni színezésre. Ekkor került elő ismételten a Gelatos.

Sütőpapírra firkálgattam vele, vízzel kicsit lespricceltem, és ecsettel felkentem a pónira, különböző árnyalatokat kikeverve a 4 színből.

Végül kis glossy, és csillámpor változtatta nevéhez hűvé a pónit, és lett belőle Csillám Póni.

Majd szivacsos kétoldalú ragasztókockákkal ragasztottam fel, így kicsit kiválik a síkból.

Köré került egy szép cirádás NCSD keret.

Őszi mini album alapjának elkészítése

Többen rákérdeztek, hogy hogyan készült a lapozgatós rész. Most megmutatom. Nem egy ördöngösség egyáltalán, pofon egyszerű az elkészítése.

Mivel nem szerettem volna sok papírt elhasználni most erre, ezért miniben készítettem el, de az eredeti album méreteit írtam rá. De úgyis mindenki eldönti, mekkora alapot szeretne, és majd ahhoz igazítja munkája során.

Legelső feladatunk, hogy kitaláljuk mekkora méretű legyen az albumunk. Nekem az őszi album 15x11 cm-es lett.

Ehhez vágtam fehér alapkartonból ki az oldalakhoz szükséges darabokat, amiket majd félbe kellett hajtogatni. 

Ha megtörtént a szükséges mennyiségű oldal félbehajtása, (Ezt utólag még ki lehet egészíteni. Nekem is szükségem volt még kb 5 lapra) akkor jöhetnek az összefogó elemek.

Hossza az albumunk hossza (nekem 15 cm), szélte 4 cm. Ezeket is hosszában kettéhajtjuk. 

Szerintem a 4 cm épp elég arra, hogy két nagyobb, nehezebb oldalt is összetartson. De ezen lehet variálni persze.

Miután legyártottuk a kellő mennyiségű összekötő elemet, kétoldalú ragasztószalaggal hozzáragaszthatjuk a félbehajtott oldalunkhoz, valahogy így:

Majd a következő félbehajtott oldalpárunkat ugyanígy rögzítjük. Ezt addig ismételjük, míg elég oldalunk nem lesz az albumhoz.

A végeredmény pedig így néz ki: 

Egyik oldalpár:

 Másik oldalpár:

(itt a díszítéssel könnyedén eltüntethető az összekötő rész.

Talán ezért is érdemes nem túl keskenyre készíteni az összekötő részt, mert akkor nem kell feltétlenül az oldal széléig papírozni minden alkalommal.

Őszi mini album

Ez az első olyan SB albumom, amibe személyes fényképeink vannak, és meg is tartom.

Amikor elkezdtem scrapbookozni, már akkor elhatároztam, hogy lesz egy ilyen albumom, mert a kedvenc évszakomat az őszt, muszáj valamilyen formában megörökítenem. Azok a csodás színek, a lágy őszi szél, mely illatokat hord, a késő nyári napsugarak, melyek egyre jobban átkukucskálnak a hatalmas fák lombjai között, az eső áztatta avar illata, a burokból kipottyanó fényes gesztenyék, melyeket még most is gyermeki lelkesedéssel gyűjtögetek....albumért kiáltoztak.

Tavasszal felfedeztem Pippinél a  BoBunny Autumn Song papírkészletét, és tudtam, hogy nekem majd ez kell az albumhoz.
De nem gondoltam, hogy már amikor készíteni szeretném nem lesz kapható. Így feltettem a kérdést a scrap fórumon, hogy van e valakinek, aki megválna tőle, vagy egy részétől. És mázlista fejemre, volt :)
Így szert tettem a 6x6-os készletből minden oldalból egy darabra.

További díszítőelemként a NCSD által kiadott "Őszi kirándulások" címkéket, és "Fotós", valamint "Hétköznapok" témájú chipboard kártyákat, ezen kívül "Hulló levelek", és "Tökfejek" chipboardokat használtam.

A Scrapfellowtól őszi mini chipiket, a "Szeretem az őszt" és a  "Tök jó nap" dekorgomb készletekből gombokat, valamint fémszálas Réz , és narancs színű Baker's Twine-t használtam.

Inspirációként egy Pinteresten talált kép szolgált, melyről eljutottam az alábbi blogra, ahol is megcsodálhattam a teljes albumot.

És most jöjjön a sok sok kép az albumról:

Az album műbőr borítást  kapott, mert sajnos megfelelő vásznam nem volt itthon, pedig eredetileg vászonborítású lett volna. Utána gondolkodtam az őszi papíron, de arra pedig kellett volna 2 egyforma 12'-espapír, ami szintén nem volt megfelelő mintázatúban. Így maradt a műbőr, mert abból volt elegendő.

Itt ismételten hiányát éreztem a Crop-A-Dile-nak, mivel a sima lyukasztóm nem vitte át a fedelét. Vagyis be se fogta. Így ollóval, és mindenféle szúró-vágó eszközzel, ami a kezem ügyébe került  nekiestem a lyukasztásnak, és hát majdnem el is szúrtam a kész borítót emiatt.

Szóval egyre inkább érzem a szükségét egy jó lyukasztónak.

A chipiket vízfestékkel, vagy tintapárnával festettem meg. Az alábbi kettőt pedig Glossy-val tettem domborúvá.

Sajnos az alábbi szövegben rontottam (sok a "nap" az első pár sorban), de már nem tudtam javítani megfelelően, így maradt :( 

Most már tudom, hogy jobban át kell gondolni a megfogalmazást, nem csak írni, és írni :D

Ez a fiam kedvenc része, amikor ideérünk mindig kikapja a képet, és elszalad vele :D Vagy jobb esetben megigazítgatja, hogy annyi látsszon a képből, amennyit ő akar.

Ide még lehet kerül majd egy vers, de még nem találtam megfelelőt, ami az alatta lévő képekhez illene.