Nagy sütikönyv, azaz a valóban első album

Amikor elkezdtem 2014 tavaszán ismerkedni a Sb technikával, nagyon magával ragadott ez az egész. Bogarásztam a neten, elkezdtem felfedezni a scrap webáruházak kínálatát, és elkezdtem járni klubokra. Nagyon lelkes voltam. Azonban nyáron, amikor a klubok szüneteltek, kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Na jó, lehet a költözés is közre játszott. De nyár végén NCSD meghirdette a Nagy sütikönyv online tanfolyamot, amit nem akartam kihagyni, mivel a scrapbook előtt nagy sütis-tortás időszakomat éltem. (aztán most az alább hagyott) Szóval van jó pár sütis-tortás képem, és néhány jó kis receptem is, gondoltam itt az ideje albumba foglalni, és nem utolsósorban egy kis lendület sem árt a Sb terén.

Az album készítésekor azonban rá kellett jöjjek, hogy ez nekem nem fog megfelelni a célnak, mivel képtelen leszek átmásolni azt a rengeteg receptet, és a formátuma sem épp legjobban használható a hétköznapokban.

Viszont szuper ajándék album lehet, ajándék recepteknek :) De már ha elkészítem életem legelső albumát, azt nem szerettem volna egyből továbbajándékozni, így született meg a gondolat, hogy a kislányomnak fogom készíteni, aki már akkor a pocakomban növögetett. (gondoltam a fiamnak nem igazán lesz szüksége ilyenekre...bár ki tudja)

Az album most még úgymond egy váz, amibe majd közösen készítjük el Adéllal a későbbiek során a receptkártyákat. Ebbe fognak belekerülni a kedvenc receptek (fényképes receptkártyák), amiket gyerekkorától kezdve készítünk, és majd ha "kirepül" akkor magával tudja vinni, mint egy családi "ereklyét".

Amikor elköltöztem otthonról, nekem egyik dolgom az volt, hogy elővettem anyukám receptesfüzetét, és a kedvenceket átmásoltam magamnak egy kis füzetkébe, hogy nekem is meglegyen. Hát ez valami hasonló lesz, csak amikor majd oda kerül a sor, ő már készen kapja :)

A sok beszéd után jöjjenek a képek:

(néhány kép még hiányzik...befőttben-szörpben nem vagyok gyakorlott :) Mivel anyukám rendszeres befőző, így nem látom értelmét, hogy ezzel foglalkozzak. Majd talán egyszer)

Lift gyakorlat 1.

Ez az oldal volt az első lift gyakorlási lehetőség, viszont eléggé távol áll tőlem ez a stílus, így nagyon nehezen szántam rá magamat.
Talán azért is, mert nem voltak megfelelő papírjaim hozzá, és mint az előző lift gyakorlat papírját, ezt nem tudtam megrajzolni.
De addig addig nézegettem az oldalt, hogy csak hozzáfogtam. És rájöttem, a liftelés nem kell egy az egyben másolást jelentsen, így ha nincs olyan papírom, akkor megoldhatom mással is. Szóval előkerült minden olyan, ami a fényképhez kicsit is illik, így a parafa is.
A parafa magassága miatt kicsit térbeli lett az egész oldal :)
Kraft borítékom se volt, és sajnos a sütőpapírom se ilyen színű most, hanem fehér, így azt se tudtam miből készítsem el. De addig kutakodtam itthon, míg találtam egy Dm-es papír bevásárlótáskát, aminek a belseje ilyen színű volt, így abból készítettem borítékot.
Miután elkezdtem a munkát, már elég gyorsan ment.
Végül ez kerekedett ki belőle. Nem szerettem volna sok időt rászánni, így a varrás elmaradt, és már így a lefotózott oldalt nézegetve vettem észre, hogy pár eltervezett dolog is lemaradt. Pl címke a boríték sarkába, és a kapocs a parafa bal felső részére, illetve még valami csillag féle alulra.
Na de ez már így marad.

Liftelt oldal:

Lift gyakorlat 2.

A NCSD ScrapRoom-ban minden héten van egy liftelendő oldal gyakorlásképpen. A lényege a LIFT-elésnek, hogy minél pontosabban másoljuk és az oldalt, minél kevesebb változtatással.
Gondoltam én is belevágok, hisz ez nagyon jó lehetőség a gyakorlásra.
Rengeteg időt fordítottam az oldal elkészítésére, hogy minél pontosabban tudjam visszatükrözni.
Mivel semmi hasonló alapanyag nem állt rendelkezésemre, így minden házilag készült.
A csíkos háttérpapírt maszkoló szalaggal ragasztottam le, majd fekete vízfestékkel festettem színre (ilyet soha többet ha nem muszáj, mert mire a megfelelő színt elértem, a papír hullámos lett a sok víztől, és ki kellett vasaljam a papírt, de még így sem lett szép egyenes). A vízfesték száradás után porózus marad, ha hozzányúlok, az ujjammal át tudom vinni a fehér részre, így valahogy rögzítenem kellett. Ehhez decoupage ragasztólakkot használtam. Száradást követően csiszolópapírral megkoptattam az oldal széleit.
Mivel nem volt megfelelő virágos papírom, így a minta oldalt nézve szabad kézzel megrajzoltam a virágokat, és gelatos-sal, valamint vízfestékkel megfestettem a virágokat.
A kis csíkos keretet dekortapaszból készítettem, a kis rózsaszín keretes címkét pedig vékony hegyű ecsettel festettem meg. (mivel címke nyomdám sincs még, de látom, hogy ez is kellene, mert egyre többször hiányzik)
A Love felirathoz tintával színeztem 2 árnyalatra papírt, majd megrajzoltam, kivágtam, és összeragasztgattam a betűket, végül Versa Markt vízjeltollal pöttyöztem, fehér domborporral megszórtam, és hőlégfúvóval rögzítettem.
A fekete kis címke fotókartonból készült,és fehér tollal írtam rá.
A virágoknál a varrás kézi, a szövegnél és a képnél gépi.
A kis hangjegy miatt egy dalszöveget szerettem volna az oldalra, így találtam rá Szekeres Adrien: Kicsi szív dalára, ami szerintem nagyon jól illik a képhez.
A kép egyébként az oldal miatt készült el a jelzett dátumkor. Végül úgy belelendültem a fotózásba, hogy mindkét gyerekről egy egész sorozat készült :) Adéllal egyszerű dolgom volt, de Balázs már megizzasztott :)

És most jöjjenek a képek:

(igen, igen, a részletfotók még a festékfröcskölés előtt készültek, csak nem akartam újakat készíteni a pacák miatt)

És íme a Liftelt oldal:

http://lescrapdesoph.blogspot.hu/2015/04/follow-your-dreams.html

Párizs

Ezúttal egy ősrégi fotónkat vettem elő, még Párizsba készült a nászutunkon 2008-ban. Egy korábbi projekthez lett előhívatva ez a kép, de nem készült végül belőle semmi.

Mivel itthon ülős anyuka lettem ismételten, picurkám mellett van lehetőségem elég sokszor YouTube videókat nézegetni, amiben különböző technikákat próbálnak ki, vagy oldalakat hoznak össze.

Az egyik ilyen videó kapcsán merült fel az oldalkészítés gondolata. (feszített vászonra) Valamilyen szinten lifteltem az oldalt, de közel se lett olyan, mint Gabrielle Pollacco oldala. Na de hát ő egy profi, én meg tőle (is) tanulok, úgyhogy még szép, hogy nem sikerült elsőre profi módon liftelni. Nem is vártam, hogy tudom a szintet produkálni, de azért azt hittem könnyebben össze fogom tudni rakni az oldalt.

Tévedtem!

Még húsvét előtt készítettem el egyik nap, és másnap még alakítgattam, mert valami nem stimmelt rajta. Ezt követően elutaztunk egy hétre, és csak a telefonomban nézegettem a fotót az "elkészült" oldalról, hogy mit lehetne vele kezdeni. Majd hazajöttünk, és vasárnap óta jártamban-keltemben mindig rápillantok a nappaliba kitett oldalra, és folyamatosan alakítgatok rajta, festek kicsit, letörlöm (még jó, hogy lejött az a tinta, amivel festettem..habár ezt előre nem tudtam) nézegetem, ismét festek...

Szóval nem is tudom...

Talán most ez egy elég kiegyezős állapot, így felteszem véleményezésre. Szerintetek mit kellene alakítani rajta? Vagy most már így egyensúlyba kerültek a dolgok rajta? Hozzáteszem eddig ez a legjobb állapot, de lehet már csak az én szemem békül ki az előzőek láttán vele.

Szóval kérlek bombázzatok a kritikákkal, hogy tanulhassak a hibámból. (bírom az tanító szándékú kritikákat, ne kíméljetek :D )

Ím a teljes oldal: (fotózásból nem vagyok profi, így a színekkel hadilábon állok a fotó minőségét illetően, így felteszek két képet is a teljes oldalról, hogy lehessen látni jobban)

És jöjjenek a részletek:

Végleges változat végül ez lett:

Köszönöm a terelgetést Editnek :)

Póni futam 1. hely!

Gondolom láttátok pár hete a Pónifutamos vászonképemet, (hogy mi a története, ott olvashatjátok, ide nem írnám le ismételten)

Éééés, képzeljétek, 1. helyezést értem el vele :) Ez a legelső scrap alkotásom, amivel nyertem! 

A nyereményt Tasnády Ágnes ajánlotta fel, az ő keze munkáját dicséri a végeredmény :)

Ezúton is nagyon köszönöm neki a csodás ajándékot, és a fáradozását.

Íme a nyereményem:

Sizzix, azaz egy régóta dédelgetett álom :)

Mióta elkezdtem a scrapbookkal foglalkozni, kb azóta nézegetem ezt a gépezetet. De igazából ősszel szerettem bele, amikor Bea barátnőmnél ki is tudtam próbálni. Akkor dőlt el véglegesen, hogy én is szeretnék egyet. Habár nem olcsó, de valahogy összegyűjtöm a rávalót :)
Így novemberben elkezdtem gyűjtögetni, és hála a sok kedves vevőnek (akik megvették az ide oda feltöltögetett, nem használt dolgainkat, amiktől meg akartam szabadulni), és hála az én kedves Scrap barátnőimnek (akik a kislányunk születése alkalmából megleptek egy Pippis ajándékutalvánnyal) sikerült megvennem ezt a csodamasinát :)
Tegnap hozta a postás, és mondhatom, úgy dobogott a szívem a bontogatás során, mintha valami igazán izgalmas dolog előtt állnék. Tudjátok, úgy igazán.
De hát nekem ez is izgalmas volt :)
Szóval mostantól Sizzix tulajdonos lettem, és ez most nagy boldogsággal tölt el, így gondoltam megosztom itt is.

Természetesen nem hagyhattam ki a közös fotót :D

Minion, avagy gyermekelme szüleménye

Úgy történt, hogy a fiam egyetlen vágya, és kérése a Mikulástól egy óriási Kinder tojás volt, és hát hogy is ne teljesíthetné a Mikulás ezt az "óriási" kérést. 

Ennek eredményeképpen lett egy óriási műanyag tojásunk, amit persze tilos volt kidobni, mint a sok sok hasonló kincset.

Egyik nap odajött hozzám pár dekorkaviccsal, és a tojással, hogy "nézd anya, figura!" Először nem értettem mit akar mondani ezzel, de amikor elkezdte összeilleszteni, rájöttem, hogy a Happy klippben látott miniont rakná össze. (ez az ő zenéje, mindig azt mondja)

Így történt, hogy gyorsan előkaptam a fekete alkoholos filctollamat, a 3D-s ragasztókockáimat, és elkészítettük a minion figurát. Közben folyamatosan adta az ötletet, hogy mit, hova tegyünk. Nem is gondoltam, hogy lesz keze lába, csak a testét akartam elkészíteni a szemével, de Balázs a kezét-lábát is kiagyalta, hogy legyen.

Végülis nagyon egyszerűen, gyorsan összeraktuk, és pár napig ez volt a beszélgetőtársa egész nap. (valaki a "figurával" volt, annak a magyar hangjaként beszélgetett Balázzsal. Hihetetlen mi mindent elmondott a kis minionnak, amit mi nem tudtunk kihúzni belőle az oviról)

Scrap barátnők

Még november végén Bea barátnőmékhez megbeszéltünk négyen egy első közös scrapbookozást. Heteken keresztül terveztük, készültünk rá, mindannyian alig vártuk, hogy kicsit kiszakadhassunk az anya és a feleség szerepből, és kötetlen, alkotós, csevegős délutánt tudjunk együtt tölteni.
A terv az volt, hogy mindenki viszi a DD albumot (December Daily) amit készít, és a sok sok scrap cuccát, és azt fogjuk alakítgatni, valamint kipróbáljuk egymás kütyüjeit. :)
Az egészből az lett, hogy a kb. 5 óra sitty-sutty elrepült, és kb semmit nem alkottunk, csak csevegtünk, és próbálgattuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, mintha valami kincsesbányába szabadultunk volna be :) (hozzáteszem Beának annyi scrap cucca, van, hogy boltot nyithatna lassan :D )
Én, aki életemben akkor kerültem először sizzix gép közelébe, nem tudtam leállni a tekeréssel :D Így utólag kicsit vicces visszagondolni rá :D :D Tekertem, tekertem, és tartalékoltam a jobbnál jobb mintákat, hogy majd legyen miből alkotni itthon.
Aztán amikor már majdnem vége felé jártunk a szabadidőnknek, akkor Piroskának beugrott, hogy Hoppá!!! FOTÓ!!! majdnem lemaradt a közös fotó. Így készült egy selfie négyünkről.
Amikor megkaptam a képet, akkor egyből arra gondoltam, hogy ebből készítek egy jó kis oldalt, és javasoltam Annának, Piroskának, és Beának is, hogy ők is készítsenek, és a végén lesz egy fényképről négy különböző alkotás. (Remélem Ti is elkészítitek Lányok! Akkor egy egy képet ide is feltennék róla, csak, hogy egymás mellett legyenek.)
Mivel a kép alapból elég sárgás lett a fényviszonyok miatt, és nem tudtam rendes színbe hozni, így fekete fehérben hívattam elő.
Az előhívatást követően láttam meg Kroki felhívását, a sárga-fehér-fekete pályázatra, és egyből arra gondoltam, hogy na akkor ez a kép pont jó lesz erre. Két legyet üthetek egy csapásra :D
De sajnos a zárt csoportba, ahová fel kellett tölteni az elkészült alkotást, második jelentkezésemre sem nyertem bebocsátást (?) így csak ide töltöm fel.

A sárga alapkartonra fekete tintapárnával stencileztem a hatszög mintát, majd a jobb felső sarokba gessoval és stencillel került fel a "nyíl" minta. Ugyanez a bal alsó sarokba is, csak oda nem gessot, hanem struktúrapasztát használtam, mert a gesso túl laposnak bizonyult, nagyon beleolvadt a síkba.
A fehér stencilezés száradását követően a sarkokban kicsit arany tintapárnával pamacsolgattam.

A fotónegatívot még Belső Olga vágta nekem egyszer, a betűket pedig Beánál vagdostam azon a bizonyos mániákusan tekerős alkalmon :) Illetve a fénykép alatti bordűrt is.
A pillangókkal kicsit szerettem volna nőiesíteni az oldalt, a virág pedig úgy került oda, hogy egy pillangó elrontott lenyomatát valamivel el kellett takarnom :)
A virágot kreppapírból, csillámporból, félgyöngyökből készítettem.