Mióta az eszemet tudom, mindig ilyen mamuszokban jártunk otthon, télen, nyáron. Nyáron a sarkát letaposva, hűvösebb időben teljesen belebújva. Mindig nagymamám látta el mamuszokkal az egész családot, barátokat. Akinek kellett, csak szólt, és Nagyi már kötötte is, vagy elővett egyet a tartalékokból, és lehetett is hordani.
Egy-két éve tanultam meg tőle, hogy hogyan kell kötni, így majd ha lesz lányom akkor tovább tudom adni neki a mamuszkötés tudományát :)
Most Balázsnak készítettem egyet, kicsit hosszadalmas volt, mert még tavasszal kezdtem neki, de valahogy nem volt nagy kedvem kötögetni, így egyébként is jött a nyár, amikoris nem igazán kell mamusz, de még zokni sem, így félbemaradt. Most elővettem, és befejeztem végre.
Balázs oda volt érte :) Felvette, és odaállt mellénk, és mondta, hogy Apának is, Anyának is, Balázsnak is :))) (mert persze rajtunk is az volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése