Újabb minta a bögrén

Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz belekötni valamibe egy mintát. Juppiiii!!! És milyen jól lehet variálni :) Kockás papírra x-elgetve felrajzoltam a mintát, és utána már csak a számolás volt hátra.

Nem mondom, hogy nem bontottam vissza 3x a rénszarvast, de azért elkészült. :) 

Sógornőm kapta karácsonyra. Nekem tetszett, remélem ő is örült neki.

Egy sima, egy fordított, és kész is a bögremelegítő

A bölcsis gondozónéniknek készültek ezek a bögremelegítők karácsonyra, hogy legyen az ajándékok között valami konkrétan nekik készült egyedi meglepi is.

A fehér a prototípus, azaz életem első ilyen "mintás" kötése. De azért szerintem jó lett.

Így volt csomagban. A süti is házi készítésű.

Mézeskalács fenyőfa

Az idei karácsonyi készülődés nem sikerült túl jól :( Sajnos szinte semmit nem tudtam készülni, semmire nem jutott időm. Viszont szerencsére  volt egy előre megbeszélt barkácsolós délutánunk, esténk a barátnőimmel, és legalább ott alkothattam valamit.

Ez készült:

Már szemezgettem vele pár éve, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy meg is vegyem a hozzá szükséges kiszúró készletet. (ugyanúgy, ahogy a mézeskalács házikóhoz sem) 

Viszont Ilcsi barátnőm beszerzett tavaly egy készletet, és idén bevállalta, hogy megsüti az alapokat, nekünk csak díszíteni, és összerakni kell. Így végre elkészíthettem a rég áhított fácskát. Szerintem cuki lett, és igazán jól illene egy mézeskalács házikó mellé. Na de hátha jövőre.

Spenótos quiche

A múltkorában barátnőkkel beültünk beszélgetni egy étterembe, és mivel Anna barátnőm teljesen be volt zsongva attól, hogy ha van spenótos quiche, akkor ő biztosan olyat kér, hogy a végén mindenki azt kért.
Az igazat megvallva, fogalmam nem volt, hogy mit fognak elém tenni.
De mindenesetre nagyon ízlett :) Amikor hazafelé autóztam, akkor esett le, hogy a quiche (ejtsd: kis) ugyanaz a quiche, amit én gyerekkoromban állandóan nézegettem anyukám egyik szakácskönyvében, csak nem tudtam hogy kell kiejteni a francia szót, és kvik-nek neveztem.
Annyi különbséggel, hogy az a hagyományos füstölt szalonnás verzió volt a szakácskönyvben, ez pedig spenótos.
De iszonyat sok változatban el lehet még készíteni. A lényeg a tészta alap. Utána mehet bele szinte bármi.

Szóval visszatérve a spenótos változathoz: Annyira megtetszett, hogy el kellett készítenem. Kerestem kutattam neten, sok sok verzió volt, végül ez volt a legszimpatikusabb, persze némi változtatást én is ejtettem rajta.

Tésztához:

25 dkg liszt

10 dkg margarin

1 tojássárgája

1 tk. só

3-4 ek. víz

Töltelékhez:

40 dkg mirelit spenót (nekem 30 dkg volt csak)

1 közepes hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1,5 dl tejszín

2 tojás

kb 15 dkg reszelt sajt (én trappistát tettem bele)

kevés olaj

só, bors, szerecsendió

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze, majd nyújtsuk ki úgy, hogy a tészta alá, és fölé is lisztezünk.
Ezt követően a piteforma alját liszttel szórjuk be, és tegyük bele a kinyújtott tésztát. A széleit igazítsuk meg, a lelógó részeket vágjuk le, és toldjuk ki vele a szakadt részeket.
180 fokra előmelegített sütőben süssük 7-8 percig. Akinek van sütőbabja, akkor azt most kipróbálhatja. Én anélkül sütöttem, és amikor elkezdett emelkedni a tészta, akkor kiszúrtam fogpiszkálóval. Amikor kivettem, finoman konyharuhával visszanyomkodtam a púpokat. (Vigyázat, a púpok alól kijövő gőz forró!)

Amíg sül a tészta, a hagymát és a fokhagymát apróra vágva megdinszteljük, majd rátesszük a  kiolvasztott spenótot. Ha ereszt levet, akkor a levét elforraljuk. Felverjük a két tojást, majd beleöntjük a tejszínt, a fűszereket, és ráöntjük a spenótra. Kicsit kavargatjuk, majd a reszelt sajtot is beletesszük. Ezzel is kavargatjuk 1-2 percig, majd az egészet ráöntjük a félig kisült tésztára.
Sütőbe toljuk, és addig sütjük, míg a teteje el nem kezd pirulni.
Langyosan, vagy hidegen szeleteljük, és fogyasszuk.

A férjem most jött haza. Idézem a párbeszédünket:
Ő: Fú, ez meg mi?
Én: Spenótos quiche
Ő: hát elég bizar.
Én: pedig finom, Balázs is csak úgy ette.
Ő: Nagyon jó, akkor több marad neki.
Én: De hát minden összetevőt szeretsz, akkor miért nem?
Ő: Mert piteformában édes pitét szoktak készíteni.
Én: Ha tepsiben sütöttem volna akkor megetted volna?
Ő: Akkor igen, az más.

Na hát ennyi :) Nem baj, majd a gyerekkel megesszük akkor :)

Cukrozott, fahéjas mandula

Tegnap bogarásztam a neten, és belebotlottam egy külföldi blogon ebbe a csemegébe. Egyből tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. Mivel minden volt itthon, így az előbb össze is dobtam, és mondhatom, érdemes kipróbálni.
Gyorsan elkészíthető, és még langyosan érdemes a rágcsálását elkezdeni :) Akár gasztroajándéknak is kiváló!

Az eredeti receptet itt találjátok.
Nekem hámozott mandulám volt itthon, de szerintem ez túl sima felületű, így nem tapadt rá annyi cukros fahéj. De ezzel is kiváló! Legközelebb megpróbálom hántolatlannal.
Mérni nem mértem, csak az eredeti recept arányait néztem, és a rendelkezésemre álló mandula adagot.

Hozzávalók:
3 csésze mandula
1 csésze cukor
1/2 ek fahéj
1/4 csésze víz

Egy serpenyőben keverjük össze a cukrot, fahéjat, vizet. Ha a cukor megolvadt, adjuk hozzá a mandulát. Folyamatos kavargatás közben párologtassuk el a folyadékot. Ha már csak nyúlós karamell szerű, akkor vegyük le a tűzről, és folyamatosan addig kavargassuk, míg meg nem szilárdul, és homok szerűvé nem válik. Öntsük át egy tányérba, és ha kicsit kihűlt, fogyaszthatjuk is.

Csokoládés pöffeteg

Ennek a  sütinek a receptjét még tavaly karácsony előtt elmentettem, hogy egyszer majd kipróbáljam. Na hát húztam halasztottam, és valahogy ki is került a képből. Aztán valamelyik nap valahol megláttam, és eszembe jutott, hogy ki kellene próbálni. Minden volt itthon hozzá, és alkalom is adódott az elkészítésére.
Ma barátnőkkel találkoztunk kis karácsony előtti barkácsolgatás ürügyén, és nem emlékeztem, mit beszéltünk meg, hogy lesz e süticsere közben, vagy sem. Így, hogy ne menjek üres kézzel, gyorsan elkészítettem ezt a sütit. Végül nem volt süticsere, de legalább valami kis apróságot tudtam adni nekik, karácsonyig úgysem találkozunk már.
Érdemes kipróbálni, a külseje enyhén ropogós, a belseje puha, finom, kesernyés az étcsokitól, és a kakaóportól.

15 dkg étcsoki (én Tibi étcsokit szoktam használni általában)
12 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
1 tk. sütőpor
1 csipet só
8 dkg teavaj
15 dkg cukor (én kicsit kevesebbet tettem bele)
1 tojás
2 ek. tej

Forgatáshoz:
kristálycukor és porcukor

A csokit megolvasztjuk, és hagyjuk kicsit kihűlni. Közben alisztet, a sütőporral, a sóval, és a kakaóporral összekeverjük. Egy másik tálban a lágy teavajat és a cukrot robotgéppel kikavarjuk, majd hozzáadjuk a tojást, és a tejet is. Ezt követően a kakaóporos-lisztes keveréket is, majd a csokit is hozzákeverjük.
Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
Egy tepsit sütőpapírral béleljünk ki, és erre rakosgassuk a kis golyókat, amit a masszából formázunk, és elsőnek kristálycukorba, majd bő porcukorba forgatunk.

175 fokon, középső sínen, alsó-felső sütéssel, nem légkeverésesen süssük, kb. 12-15 percig. 

A tepsiben hagyjuk kihűlni. Eközben megkeményedik kicsit a külső része.

Candy corn sugar cookies

Mivel második próbálkozásra sikerült elkészíteni a mértékek pontosítását követően, így beírom a  receptet, hátha más is kedvet kap hozzá. A recept Martha Stewart-tól van.
A mértékátváltást is beírom, mert nekem első körben az átváltás pontatlansága miatt nem jött össze. Mililiteres mércéje gondolom van mindenkinek. Abba számítottam át.

Hozzávalók:
4 ek. lágy teavaj (60 ml)
fél csésze cukor (125 ml)
1 nagyobb tojás sárgája
1/4 tk. vanília kivonat (én aromát használtam valamivel többet)
1/4 tk. sütőpor
1/4 tk. só
3/4 csésze liszt (180 ml)
kb 36 db Candy corn cukorka, vagy tejkaramella darabka (ízre hasonlóak kicsit)

A cukrot és a lágy vajat jól kavarjuk össze robotgéppel. Ezt követően mehet hozzá a tojás sárgája, és a többi hozzávaló.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tegyünk kiskanálnyi tésztákat, kb 2-3 cm távolságra. 10-12 perc alatt süssünk meg, de ne kezdjenek barnulni. Amikor kivettük a sütőből, még melegében nyomkodjuk bele a cukorkát, ami a hő hatására beleköt.