Kapcsolatok

"Pörgetem a telefonom névjegyzékét, és nem találok olyat, akit felhívhatnék csak azért, hogy megosszam vele, hogy itt milyen szép idő van, és ez milyen jó kedvre derít, és megkérdezzem, hogy ő is érzi e ezt a telefon túlsó végén." - valami hasonló volt leírva egy ma olvasott naplóban. 
Úúúúúúú....de sokszor érzem én is ezt. De miért van ez???? Néha olyan jó lenne valakivel beszélgetni, vagy megkérdezni, hogy felugorhatnék e hozzátok, épp arra járok. Nem sok időre, csak 5 percre, hogy váltsunk két szót, vagy csak beköszönjek. De sokszor ilyenkor azt gondolom, hogy biztos az illetőnek is van elég dolga, és a háta közepére se kíván most, lehet nem lenne alkalmas, lehet épp zavarnék...... 
És emiatt fel se hívom napokig, hetekig, hónapokig, évekig...... 

A múlt héten épp egy hasonló dologba botlottam, és kicsit elgondolkodtam rajta, hogy miért halogatunk mindig ilyen beszélgetéseket, hívásokat, találkákat..... egy régi barátnőmmel, akivel együtt laktunk 2 évig pedagógus szállón, megszakadt a kapcsolatunk nemsokkal utána, hogy férjhez mentem. Nagyon sokat gondolok rá azóta is, és kb fél éve halogatom, hogy felhívom. De lehet még régebb óta. De mindig ott volt, hogy jaj, most épp mosogatok, amikor eszembe jut, vagy épp zuhanyzok, és majd utána...na akkor elfelejtettem, és legközelebb már este késő volt....na most meg nem akarok már zavarni..... A múlt héten rászántam magam, hogy na most tényleg. Megírtam az sms-t, és visszadobta a rendszer, hogy a számon nem kapcsolható előfizető. Szuper :( Nem tudom, hogy hogyan találjak rá, mert a címét nem tudom, a közösségi oldalakon nincs fent. Nesze neked halogatás!!!! 

Ez annyira nem jó. Miért agyalunk ennyit azon, hogy felhívjunk-e egy barátot, és épp aktuális-e neki a hívás ideje? Régen a barátaimat simán felhívtam este 9-kor is, most meg már 7-kor se nagyon. Ja, és miért kezdek minden telefonbeszélgetést úgy, hogy "Nem zavarok?" Engem, ha valaki épp zavar, akkor fel se veszem, hanem visszahívom, amikor megfelel az időpont. Vagy felveszem, és azonnal mondom, hogy bocs, de ha nem sürgős, akkor visszahívlak, mert most épp nem jó. 
De ezek szerint akkor nem csak én vagyok ebben a cipőben. Miért szakadnak, és gyengülnek meg ezek miatt a kapcsolatok???? Miért lesznek az emberek a mai világban egyre távolságtartóbbak??? 
A barát szó miért nem jelentheti azt, hogy igen, engem bármikor, bármivel felhívhatsz, még akkor is, ha csak épp meg akarod kérdezni, hogy "Mizu?" és nincs semmi más mondandód? 
..... 
..... 
..... 
elgondolkodtató.... 
..... 
..... 
Lapozd végig a telefonkönyvedet, és számold össze, hány olyan ember van, akit bármikor felhívnál, hogy épp itt állok előttetek, erre jártam, lejönnél e egy kicsit? (mint gyermek korunkban, mikor felkiabáltunk, hogy "Csókolom, Timi otthon van? Lejöhetne egy kicsit játszani?")